Bizony vannak olyan bűncselekmények, amelyek igencsak hasonlítanak egymáshoz, azonban a törvény tisztán és érthetően különbséget tesz a kettő között. A zsarolás nagyon hasonlít például az önbíráskodásra. Mindkettőnél igaz, hogy a vádlott az esetek java részében arra kényszeríti a sértettet, hogy valamint tegyen, ne tegyen vagy épp elviseljen. A két bűntett esetében a nagy elhatárolódást a célzat jelenti. A zsarolás tekintetében a cél a nem jogos haszonszerzés.
Ezzel szemben az önbíráskodás esetén az elkövető a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének kíván érvényt szerezni. Ekkor tehát a tettes nem tudja, hogy a követelése illegálisnak minősül. Emellett bizony a zsarolás sokban hasonlíthat a rablásra is. Az előbbi akkor valósul meg, ha az alkalmazott erőszak nem lenyűgöző erejű, illetve a fenyegetés nem közvetlen. Ha például az erőszak megtöri a sértett akaratát, és még ez társul a testi épség veszélyeztetésével is, akkor rablásról van szó. Fontos tehát észben tartani, hogy mit is takar valójában a zsarolás fogalma.