Budapesten talán nincs is olyan utca, ahol legalább egy
kifőzde, vendéglő, étterem ne várná az arra tévedő éhes embert. A nemíromleanevétmertreklámnakszámít
gyorséttermek hamburger-sültkrumpli-cukros üdítő kínálatán túl is van azonban
élet, sőt, ott kezdődik igazán. Budapest igazi nemzetközi étteremkínálattal
szolgálhat. Van itt arab, indiai, thai, török, vietnami, kínai, olasz, perzsa
étterem; a világ négy sarkából a legkülönlegesebb ízek, illatok és fűszerek, kávé-,
és teaházak, sushi-, és salátabárok. Egyre ritkábban látni azonban a régi
rendszerben oly megszokott sült kolbász-sült virsli-kenyér-sör kínálattal
dübörgő kifőzdéket.
Ezeket nem egyből és hirtelen fújta el a rendszerváltás
szele, szépen, lassan, szinte fájdalmasan koptak ki a budapesti utcaképből, és
velük együtt eltűnt egy életérzés is. A forgalmasabb közlekedési csomópontokon elég
sokáig tartották magukat, például a Közvágóhíd környékén, de aztán felváltották
őket a kínai büfék, a gyrososok, és az amerikai hot dogos kocsik. Ha mégis
látunk itt-ott felbukkanni egy-egy ilyen kifőzdét, vagy egy vendéglő
kínálatában az étlapon felbukkan a nagy klasszikus, a sült kolbász mustárral
tétel, bizony az én generációm, de főleg a szüleimé igazi, édes nosztalgiával
rendel belőle akár két kört is. És ha van hozzá csalamádé is, akkor szinte teljes
az életérzés. Mert úgy őszintén, az
ilyesmit nem egy étteremben, asztalnál ülve ette az ember, hanem állva a
pultnál, vagy a hosszúlábú asztaloknál, papírtányérról. Mert úgy volt az igazi.
Kovács Rhewa Andrea