Ha van író, aki igazi hungaricumnak számíthat, akkor Rejtő Jenő
mindenképpen az.
Sajátos hangvételű, groteszk humorral fűszerezett történetei leglényegét adják
karikatúraszerűen ábrázolt karakterei. A társadalom perifériáján tengődő, jobb
sorsra érdemes lelkektől az arisztokrácia legmagasabb köreiben sunnyogó
gazemberekig minden egyes szereplőnek utolérhetetlen varázsa van. A szekrényben
lakó Vanek úr, a Serény Múmiák, Fülig Jimmy, Gorcsev Iván, Troppauer Hümér meg az
igazi Trebisch és természetesen Wendriner Aladár, aki artista és ragadozó, civilben
beszélő oroszlán. Sorolhatnám akár órákon át azokat a szívünkhöz férkőzött bajkeverőket,
hamiskártyásokat, az élhetetlenül csetlő-botló szerencsétlenkedőket, álruhás
arisztokratákat, és aranyszívű gazfickókat, van ám valaki, aki a rejtői
homályban lappang azóta, hogy először papírra vetették.
Mindenki tudja Nagy Levinről, hogy… nem, voltaképpen az ég egy adta világon
semmit sem tudunk Nagy Levinről. Hogy ki ő, és hol született, hogy mi az igazi
neve – ha van neki egyáltalán igazi neve. Az egyetlen, amit bizton állíthatunk
róla, hogy többen is hallották, ahogy többen is bizton állítják azt, hogy Levin
egy igazi, gasztronómiai csoda, az ínyencek ínyence, és ha valaki igazi
szenvedéllyel tud főzni, na, akkor az Levin.
A Nagy Levin.
Aki szakács.
És nem mellesleg éttermet vezet Budapesten a 21. kerületben, II. Rákóczi Ferenc
út 200 alatt.
Persze, most azt hiszed, viccelek.
A Nagy Levin itt, Pesten?!
Igen.
És piszok jól főz.
Kovács Rhewa Andrea