Budapestet nem lehet más magyarországi városhoz hasonlítani. Nem csak azért, mert Budapest
a főváros, és nem is azért, mert itt aztán zajlik az éjszakai élet, sőt, még a
forgalom sem áll le. Persze, persze, itt tényleg sosem lehet elég későn, vagy
korán kimenni a Nagykörútra. Mindig zörög a négyes-hatos, és egymást követik az
éjszakai járatok, a járdák és az utak is tele vannak, mintha sosem aludna a
város. De amitől igazán különbözik az összes többi várostól, az az éjszakai
kajaturizmus. Elég csak végigmenni a Király utcán, és az ember garantáltan éhes
lesz akkor is, ha tele hassal indult el otthonról. Egymás után nyílnak az
utcára a pizzázók, gyrososok, hamburgerezők, kis-, és nagy vendéglők, éttermek
és kifőzdék, és a kínálatra sem lehet panasz.
Akinek szűkebb a pénztárcája, az akár egy-két szelet isteni pizzát ehet a Zeneakadémia közelében, de innen nem
messze van Frici papa kifőzdéje is, ahol az éttermi kényelmet ötvözik a házias
ételek ízeivel. A vastagabb pénztárcájúak számára a Vakvarjú nyújthat minőségi
szolgáltatást… a paradicsomlevesük isteni, a kenyérlángosról nem is beszélve.
Ezzel szinte szemben, az utca másik oldalán áll a Vakegér vendéglő, ahol a
magyaros ízek mellé talpalávalót is húznak. Ha azonban tényleg a habzsi-dőzsi a
legfőbb szempont, akkor irány a Gozsdu-udvar. Ott aztán válogathat az ember kényére-kedvére.
Az itteni éttermek és vendéglők télen fűtött terasszal várják a vendégeiket, a
Spílerben például fenséges a grillezett kecskesajt.
Kovács Rhewa Andrea