Ha a szülők kapcsolata megromlott és válásra kerül a sor, több pontot is tisztázni kell, hogy a gyermek alapvető jogai ne sérüljenek. A különélő szülővel való kapcsolattartás akadályozása vétségnek számít, amit a törvény akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethet.
A gyermeknek ugyanis joga van ahhoz, hogy a különélő szülővel is folyamatosan személyes kapcsolata legyen. Ebben az őt nevelő szülő nem akadályozhatja meg. A különélő szülőnek kapcsolattartási joga van a gyermekét illetően, amiben ő szintén nem korlátozható.
Tehát joga van ahhoz, hogy találkozzon a gyermekével és őt a lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről, rendszeres időközönként elvigye. Ez leggyakrabban a különböző ünnepek és tanítási szünetek alatt valósítható meg, illetve akár egy-egy külföldi nyaralást is magába foglalhat.
Amennyiben a szülő életvitelszerűen egy másik országban él, akkor is joga van ahhoz, hogy a gyermekét rendszeresen, előre meghatározott időközönként lássa. Tehát a gyermeket nevelő szülő ezt nem akadályozhatja meg. Ellenkező esetben, a kapcsolattartás akadályozása vétség szerint kell felelnie.
A kapcsolattartásra azonban nemcsak a szülő lehet jogosult. A nagyszülők, a testvérek, illetve elhalálozásuk, továbbá betegségből vagy egyéb súlyos okból történő tartós akadályoztatásuk esetén, a gyermek szülőjének testvére és házastársa is jogosult lehet.