Régebben igen nagy gondot okozott a megfelelő technológia hiánya. A modern és a fejlett berendezések, készülékek megjelenésével az emberek élete kényelmesebbé vált. Nem kellett olyan sokat vesződni a házimunkával, ráadásul a televízió és a rádió megjelenésével az emberi kapcsolatok is megváltoztak. A távirányítók az 1950-es években jelentek meg, mikor még nem volt lehetőségük a tévénézőknek a távvezérlésre. Bár az akkori, vagyis a legelső távvezérlő egységek nagyok és otrombák voltak. Arról nem is beszélve, hogy hosszú vezetékkel járt együtt használatuk. Abban az időben sok idős és szülő fejezte ki nemtetszését, mivel a vezetékben sokszor elestek vagy átestek rajta. A távirányítók gyártására szakosodott cégek ezután kezdtek el azon ötletelni, hogy miként lehetne megoldani a vezeték elhagyását.
Ám a tervezés és a megfelelő technológia kifejlesztése elhúzódott egészen 1955-ig, amikor Eugene Polley komolyabb és komplexebb távirányítót állított elő. Ebben az időben a távvezérlő a „Flashmatic” nevet viselte. 1973-ban már annyira népszerűnek számítottak a távirányítók, hogy a BBC csatornája elindította új teletext szolgáltatását, mely a „Ceefax” nevet kapta. Természetesen az első években még korlátozott számban lehetett kapni olyan távirányítókat, melyek tartalmazták a teletext beállításait. Akkoriban még csak három gomb volt megtalálható a készülékeken. Az egyik a következő csatorna, a másik az előző csatorna, a harmadik pedig a hangerőszabályozás lehetőség volt. Ma már azért, valjuk be, néha annyi gomb van jelen egy vezérlőn, hogy azt sem tudja az ember, hogy melyiket kellene megnyomnia.